Vettem egy kissé lelakott, XIII. kerületi lakást. Már az sem történt normálisan, ahogy a tulajdonomba került, de a blog nem az előzményekről szól.

Munkám során kapcsolatba kerültem egy ingatlanközvetítővel (valamilyen Stella, aki Budán érdekelt többnyire), ő ajánlotta nagy lendülettel ezt az embert (nem tukmálta, hanem nagyon finoman bekapatta velem a horgot és én kértem, hogy adja meg a számát annak, akiről áradozott), mondván, hogy milyen olcsón és milyen jól dolgozik, neki már több ingatlanját felújította, és ezentúl is csak őrá esküszik. 2010 októberében jártunk és már napok óta kajtattam burkoló után.

Szerényen, de volt pénzem arra, hogy rendes burkolót fizessek, ezért nem néztem körül az ismerőseim között - azt vallottam, hogy ha úgy istenigazából nem ért hozzá egyik sem, akkor inkább ne csinálja, akármilyen olcsó is lenne, szép burkolásra vágytam. Márpedig ilyen nem volt egy sem a rokonok és ismerősök között, ezért netes hirdetések között keresgéltem. Három vállalkozót interjúvoltam meg az árról abban a pár napos időszakban, amikor ezzel az ingatlanos csajjal összetalálkoztam, a harmadiktól éppen akkor vártam az árajánlatát. Na, ezek is megérnének néhány gondolatot: az egyik egy 20-as évei végén járó fiatalember volt, márkás melóscuccban jött felmérni. Hozott minden eszközt, amit minimum ilyenkor kell: füzet, toll, centi, tudomány. Vele az volt a baj, hogy kurvadrága volt, és még meg is jegyezte, hogy a jó munkát meg is kell fizetni. Ez igaz, de akkor is nehezen vette be a gyomrom a 3 nm-nyi vizes blokk + az 5m előszoba burkolására elkért 250.000 Ft munkadíjat. Volt egy páros vállalkozás is, két cigány származású emberből állt. Ők is 250-re taksálták magukat és ott véreztek el, hogy irdatlan rövid időre vállalták be. Értsd: én valóban siettem és azt szerettem volna, ha 2 nap alatt végeznek.  Óóóó, háthogyne, meglesz az, kezicsókolom! Hát ez gáz volt, ezt nem kellett volna beígérni, kukáztam őket. A harmadik faszi volt a legnagyobb poén. Buli lehetett az éjjel, azután jött hozzám: felfelé kunkorodó orrú veszkócsizma, hozzá illő barna bőrkabát, begyógyult szemek. Se füzet, se cerka, se centi. Lövése sem volt arról, hogy mit keres nálam, és arra a kérdésre, hogy mennyiért vállalná el a munkát, ezt felelte: hát az csak a végén derül ki. Szevasz, menj és aludd ki magad. Ezek hárman egyetlen hét alatt jöttek és adták meg az áraikat, az én szám meg konyult lefelé. Nem is csak az ár miatt törtem le, hanem úgy igazán egyiknek sem hittem el, hogy választott szakmájának a magaslatán van.

Azután jött Bátyi "úr", akit az ingatlanos annyira magasztalt. Istenigazából az nem hangzott el, hogy ő egy generálkivitelező, de a pali később ennek titulálta magát; én egyelőre csak a burkolással bíztam volna meg, ám ő ezt egymagában nem vállalta. Azt mondta, akkor vállalja el, ha mindent ő csinálhat, ennyiért neki nem éri meg idehozni az embereit (értsd: ezen a munkán nem tud eleget lopni). Konkrétan ekkor szúrtam el az egészet, mert megbíztam az egész kéró felújításával.

A burkolásra egyedül 100-at mondott munkadíjnak, amire ráharaptam természetesen és úgy éreztem, megfogtam az isten lábát. Persze továbbra sem vállalta el csak a burkolást egyedül, de az árát, amit ez a felület ért, azt azért megmondta.

(Ja, és van egy félig-családtag a Balaton környékéről, ezt kihagytam, ő volt a negyedik lehetőség a burkolásra, ő amúgy igazából kőműves, aki sokat burkolt és festett már a kőműves munkákon kívül is. Ő olcsón és szépen dolgozott volna, csak éppen nem tudta, hogy az épített zuhanyzót illik körbeszigetelni, azt a filmszerű bevonatot nem ismeri, amit viszont a többi burkoló említett. Valami kátránypapírt vagy mit emlegetett, hogy hát ha nagyon muszáj, akkor oké, majd azzal szigetel.Na ő itt lett sürgősen felejtős mint burkoló, de a festés témakörében még tartalékos volt. Áttértünk hát erre egy laza szófordulattal. Mondtam neki, hogy a nyílászárókat kicserélném, ezt is elvállalja? Hát persze, volt a válasz, majd elmegyünk a legközelebbi obiba és kiválasztjuk a megfelelő méretet. Én ezt jól bevettem, de később megtudtam "Bátyiúr"-tól, hogy ezt a méretet rendelésre szabják, ez nem úgy van, hogy elmegyek a közeli bótba azt leakasztom a kampóról és berakom a lyukba. Szóval szegény rokonnal végleg leszámoltam akkor, amikor Bátyival leszerződtem. Persze harag nem lett belőle a rokonnal, mert megértette, hogy sokkal előnyösebb nekem, ha minden fázist ugyanaz az ember végez, aki nem ő, mert ő igazából valóban nem burkoló.)

András megtette az árajánlatát minden munkára, így kijött 700.000 Ft összesen. Ez tartalmazta a burkolás munkadíját, a festés és tapétázás anyag- és munkadíját, a nyílászárók (3 ablak+1 bejárati ajtó) összköltségét. Tapétát eredetileg nem akartam, de a faszi meggyőzött róla, hogy itt a metró alattam és ez egy öreg ház, jobban járok, ha nem veszem észre a hamarjövő repedéseket. Naoké, mondtam, legyen tapéta a falon, de nem akarok fűrészporost, mert azt utálom nézni. Olyan legyen, amiről nem látom, hogy tapéta. Ő ezt leokézta, azt mondta, hogy valami üvegszálas akármit rak föl. Mondtam, nekem mindegy, én ehhez nem értek, csak ne lássam, hogy tapéta, ne legyen rajta göröngy minta. Nemlesz, válaszolta.

Vertem a seggem a földhöz, egyrészt mert az ipse abszolút meggyőzően gyakorlottnak és hitelesnek tűnt, másrészt meg az egyedül a burkolásra kapott 250-es ajánlathoz képest ez a 7 kilós mindent tartalmazó végár egyenesen álomian alacsonynak hatott. Leszerződtünk, természetesen.

Életemben nem vettem még lakást, soha nem is újítottunk fel, soha nem is írtam megbízási szerződést. Ebből következve arról sem volt fogalmam, hogy mit kell belevenni és mit lehet kihagyni. Ma már tudom, hogy minden szart bele kell venni akkor is, ha fullszimpi a pasas, ha cikisen 5 oldalas lesz a szerződés és veri a víz a szakembert és mindenkinek hullik a haja már, meg egyfolytában azt hangoztatja, hogy ó, kérem, ne legyen már ennyire bizalmatlan. Az olvasónak: de cseszdmeg, legyél csak nyugodtan bizalmatlan és szóljon csak nyugodtan 5 oldalon keresztül, és égjen a képed bátran. Hidd el, a reakciója csak álca, annak az álcázása, hogy mindig a kibúvót keresi a leírt szövegben arra, hogyan vágjon át, és amikor írjátok a szerződést neki az az érdeke, hogy a lehető legtöbbet kihagyj belőle. Bátyi András így tett.